Jampec versek, jampi dalok
Jampec versek, jampi dalok
A jampec
(K. Tóth Lenke verse)
A jampec egy emberfajta,
Megismerni nem nehéz,
A kalapja nagy, s alatta
Egyáltalán nincsen ész.
Haja csupa hullám, mert hát
A vízfejhez illik ez,
S reménytelen remény, hogy a
Víz e fejből majd kivesz!
A szemében halk homály
Jelzi, hogy ő műveletlen,
Mert a tudás neki fáj.
Nem olvas, nem művelődik,
Mert az neki, jaj, megárt!
De azért a büszkesége
Nem ismeri a határt!
Mire büszke? Arra, hogy a
Nyakkendője mily remek,
Rajta ügyes tálalásban
Strandoló nők díszlenek.
Inge színe oly rikító,
Le se lehet festeni,
Ordít, ha a világítás
Nappali, vagy esteli.
Csőnadrágban van a láb,
De „tüledálló” a kabát,
Lezseren kell lötyögtetni
Jobbra át, meg balra át.
Divat zokni tarkacsíkos,
Fehér, sárga, hupikék,
Mutogatja a bokát, bár
Ezt a bokát dugni kék.
A jampecot naggyá csak
A cipőtalpa emeli,
A jampec, ha jampecnőt lát,
Düllednek a szemei.
Némi pénzt csak arra költ,
Akinek a szája lila,
Körme vörös, haja zöld.
A jampecnak kedvenc tánca
Mi lehet? A szamba csak!
Rángatózva járja, mintha
Csipkednék a darazsak.
Kezét-lábát hajigálja,
Mint koloncot, elveti,
Aztán mégis visszahúzza,
Rájön, hogy még kell neki.
Szép nyugati életformát
Ez mutatja, semmi más,
Benne van a marakodás,
Lökés, rúgás, taposás.
Néha azért a jampec is
Önkritikát gyakorol,
Teszem azt, egy másik jampec
Jön rá szembe valahol,
Jól megnézi, s szól, miközben
Haja szála meredez:
Mért hord ilyet föld a hátán?
Esküszöm, hogy hülye ez!
Két jampec
Két jampec állított a boltba be,
hoztam egy klassz anyagot, látod-e,
kérek egy csöves nacit, mert sietek
este a csajommal csörögni megyek.
Így szólt a szabó mérgesen,
engemet senki se sürgessen,
fogta az ollót, a tűt és a cérnát,
estére kész lett az új csöves nadrág.
Elment a jampec csörögni,
mindenki rajta kezdett röhögni,
úgy állt a lába szára, mint a kályhacső,
és a nyakkendőjén, a nyakkendőjén, egy igazi jampec nő, ollé.
A szimbolizáció: A „Késdobáló” és az „Arany Csillag”
„Ez itten a büfé. Benne kiszolgálók.
Ez főzi a kávét, hajtja a darálót,
az méri a rumot, ez mossa fel a vért,
kanalat is lyukaszt biztonság okáért.
A többi mind vendég. Az ott fánkot eszik,
az a pohárt lopja, azok egymást verik.
Emitt most taposnak a pincér belébe.
Ez itt orvosért fut. A tér neve Béke.”
(részlet egy 1954-es Sztálinvárosról szóló „anticsasztuskából„)
Ha jampizene, akkor Fenyő Miklós…
Sok frufru baby és cso-csó király.
Csörög a gyöngysor, zizzen a selyem,
Bugira bukik a lányka, úgy riszál.
Egy szó mint száz, bezsong a ház.”
…na és Tom White And The Mad Circus
Ha tetszett a cikk, és nem akarsz lemaradni a többi írásról, iratkozz fel a Retro-Vintage hírlevélre
[wysija_form id=”1″]
