Ha elkezdesz a retro lakberendezés felé kacsintgatni, akkor nem árt tudni, hogy melyek azok a bútordarabok, színek, stílusjegyek, amelyek alkalmazásával kicsit „retrósabbá” varázsolhatod a környezetedet. Azt is leírom, hogy hol tudod megvásárolni az egyes darabokat.
Amikor retró lakberendezésről beszélek, ne egy provanszi házra gondolj, és ne is a romantikus vintidzs kiegészítőkre, hanem a modern retro pimasz stílusára.
Meríts az 50-es, 60-as és 70-es évek formavilágából és anyagaiból! A retro lakberendezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden egyes bútordarab régi vagy retro stílusú. Bátran keverheted a modern bútorokat a retro darabokkal, persze úgy, hogy eközben harmóniára kell törekedni.
Érdemes merészen játszadozni a színekkel, formákkal, akik követik az elmúlt évek divatszíneinek változását, azok számára újabb inspirációt jelenthetnek az idei év Pantone színei is. Az eredmény mindenképpen egyedi lesz!
A bútorok megtervezésénél a praktikusság és az egyszerűség jellemző. Többnyire a gömbölyded alkotások, a lapított téglalapok, kerekített négyzetek domináltak.
Egyetlen hátránya a stílusnak, hogy nem jellemző rá a természetes anyagok használata, a legkedveltebb alapanyag a műanyag.
Az elsődleges szempont azonban minden esetben az egyszerű kezelhetőség.
Ha szeretnéd, hogy a szomszédok is megcsodálják egyéni stílusodat, vagy csak simán kiterjesztenéd a retro lakberendezést a ház négy falán kívülre, akkor mindenképpen olvasd el a Kezdő Kertész kerttervező blog jópofa, humoros tippeit az alábbi cikkre kattintva:
Összességében elmondható, hogy a retro lakberendezési stílus jellegzetessége a bohókás hangulat, játékos, színes és formabontó ötletek megvalósításával.
Remélem sikerült kedvet kapni, hogy egy-két retro darabot beszerezz. Olcsóbban megúszhatod, ha egy-két eredeti darabot felújítasz saját kezűleg.
Nézz szét a padláson, lomtalanításon, bolhapiacokon!
Ha tetszett a cikk, és nem akarsz lemaradni a többi írásról, iratkozz fel a Retro-Vintage hírlevélre
Antal-Pap Judit
Művelődési menedzser, web-designer, SEO szakember, blogger
A 60-as évek ruhái – ahogy erről korábban írtam – forradalmat jelentettek a geometrikus mintákkal tarkított szintetikus anyagaival. A nők folyamatosan rövidülő miniszoknyákban, combközépig érő csizmaszárakkal sokkolták szegény férfiakat a rothadó nyugati világban. Vajon mindezekből mi szivároghatott át vasfüggönyön túlra. Mi az, amit még elviselt a szocialista erkölcs az 1960-as években?
Puhuló diktatúra a szocialista Magyarországon
Magyarországán az öltözködés az ötvenes évek közepéig politikai és ideológiai szempontból egyaránt fontos kérdésnek számított. A megtorlás elmúltával, a konszolidáció évei alatt a szocialista táborhoz képest elviselhetőbb élet alakult ki Magyarországon.
Ha valaki nyíltan nem sértette a tabukat – az 1956-os forradalom, az egypártrendszer, a szocialista építés, a Szovjetunióhoz fűződő egyenlőtlen viszony -, akkor az viszonylag háborítatlan magánéletet alakíthatott ki.
A magyar társadalomra a hatvanas évektől nagy hatást gyakorolt a nyugati fogyasztói kultúra. A hatalom képviselőinek el kellett dönteniük, hogyan kezeljék az új jelenségeket, mi az, ami még elviselhető, és mi az, ami megengedhetetlen a szocialista Magyarországon.
A falvakban élők öltözködési szokásaiban alapvető változásokat hozott a Kádár-korszak első évtizede, különösen a kollektivizálás befejeződését követő időszak, amikor a hagyományos viselet elhagyása tömegessé vált.
A kérdéssel foglalkozó, 1962-ben készített belkereskedelmi felmérés szerint:
„Az elmúlt évek folyamán a városi öltözködés térhódítása jelentőssé vált, a forgalomban megnőtt a készruha, a kötöttáru és a szintetikus alapanyagú cikkek aránya. S ezzel a divat keresletformáló ereje a falusi lakosságra is fokozottabban kiterjed.”
Az áhított fogyasztói javak egy részét megpróbálta a hazai ipar helyettesíteni. A nehezen beszerezhető nyugati termékek csempészet révén kerültek forgalomba. A hatvanas évek második felétől virult is a bevásárló- és csempészturizmus.
Növekvő fogyasztói igények – csempészturizmus
Hegyeshalom az 1960-as években. Forrás:retronom.hu
Az áruhiányos időszakban szinte mindenki csempészett, akinek lehetősége volt Nyugatra vagy egyes árucikkek miatt akár a szocialista országokba utazni.
A Kádár korszak egyes szakaszaiban – a műszaki fejlődés, a divat, vagy éppen az ország nyitottságától is függően – kimutatható, hogy mikor mi volt a legnépszerűbb és jól eladható csempészáru.
A 60-as évek ruhái közül a legkedveltebb csempészáruk közé tartozott az orkánkabát, a farmer és a nejlonharisnya.
Akit a vámellenőrzésnél elkaptak, annak az akkori törvények értelmében szembe kellett néznie a következményekkel, ami akár börtönbüntetés is lehetett.
A csináld magad mozgalomtól a luxus-szalonokig
A 60-as éveket nemcsak a hiány jellemezte: a szocializmus idején is létezett divat, divatos ruházkodás.
A szocialista divattal foglalkozó Simonovics Ildikó történész szerint a hatvanas évek végére egy ízlésesen öltözködő fiatal magyar nőnek viszonylag kicsi gardróbja volt, de mindenképpen volt benne egy-két külföldről beszerzett, jó szabású ruha is.
Centrum áruházak 1960-as években
A 60-as évek ruhái – Konfekcióruhák egy kaptafára
A megindult gazdasági fejlődéssel párhuzamosan nyíltak Pesten az első nagy divatáruházak. Az áruházakat 1948-ban államosították, ezután azok különböző formában működtek. 1966-ban jött létre az Országos Áruházi Vállalat, amely 1967-ben vette fel a Centrum Áruházak nevet.
„A csinos nőn jól áll a konfekció!”
A legnagyobb ruhagyártó vállalatok: a Fékon, a Vörös Október és a Május 1 ruhagyár.
Divatbemutató a Május 1. ruhagyárban, 1960
Az öltözködésben a célszerűség volt a lényeg, ami gyakran jelentett silány anyagokat és ormótlan zsákruhákat. Természetesen az exportra készülő ruhák általában igényesebbek voltak.
Ezek a ruhagyárak alkalmanként divatbemutatókat rendeztek a legújabb kollekciókból.
A „manökenek” hétköznapjait ugyanaz a kettősség jellemezte, mint a korszak divatját általában. A vidéki művelődési házban való fellépés vagy a hátul csipesszel összetűzdelt, elméretezett konfekciómodellben való fotózkodás ugyanúgy az életük része volt, mint a luxusszállodák fényes kifutóin vagy a nemzetközi kiállítások pódiumán való pózolás a legszebb ruhakölteményekben.
Mivel a szocializmus nem ismerte el a hivatalos manöken státuszt, a kifutók csillagjait vasalónőként, varrónőként, adminisztrátorként, szervezőként szerződtették a ruhaipari cégek.
A 60-as évek ruhái – Varrónők és szalonok
A hatvanas évektől a kisipari tevékenység, ezen belül a ruhakészítés, -tervezés egyre nagyobb mozgástérhez jutott, A divatos termékek nagyobb szériáinak előállításában a kisipari termelőszövetkezetek játszottak fontos szerepet. Sőt a hatvanas évek első felében már arra is akadt példa, hogy a hiánycikkekké váló ruhadarabokat a ruházati kereskedelmi vállalatok közvetlenül a kisipari termelőszövetkezetekkel gyártatták le.
Aki nem elégedett meg a konfekcióval, azaz a gyári készruhával, amelyetnem személyre szabott mérték szerint készítettek, az is talált megoldást rá, hogy ruhatárát szélesítse.
Aki igazán adott a megjelenésre, annak több lehetősége is volt, hogy minőségi és divatos ruhához jusson, attól függően, hogy mennyi pénzt volt hajlandó erre szánni.
Aki olyan ruhát szeretett volna, ami nem fog rögtön szembejönni vele az utcán, az betérhetett a Ruhaipari Tervező Vállalat, vagy későbbi nevén a Magyar Divatintézet valamelyik Petőfi Sándor utcai üzletébe, mondjuk a Grácia Női Ruhaházba a Szervita (akkori nevén Martinelli) téren, vagy a Dáma áruházba a Párisi Udvarban. Ezeken a helyeken kis szériás, a Iparművészeti Egyetemen végzett tervezők által tervezett ruhákat vehetett a nagyérdemű, egy kicsit magasabb áron, mint amennyiért valamelyik Centrum Áruházban lehetett a tömegárut kapni.
Forrás: FORTEPAN
Megjelentek tehát az igényes szalonok is, amelyek közül kiemelkedett a Clara Szalon, ahová híres színésznők (Gábor Zsazsa, Tolnay Klári) valamint államfők és elnökök asszonyai jártak (Tito felesége, Kádár Jánosné). A szalon vezetője, Rotschild Klára a szocialista haute couture egyik vezéregyénisége volt. Rotschild szabadon utazhatott nyugatra, hogy a legfrissebb párizsi divatot hozhassa haza és kínálhassa az elitnek.
A növekvő népszerűségű „elit szalonokban” legfeljebb tíz-húsz darabos szériák készültek. Az igényes darabok előállítóinak elérhetősége – gyakorta – szájhagyomány útján terjedt.
A csinosan öltözködni vágyók életében meghatározó szerepet töltött be a varrónő, illetve a rendszeresen meghirdetett varrótanfolyamok, ahol a hölgyek maguk is elsajátíthatták az alapvető fogásokat.
A 60-as évek ruhái – divatmagazinok
A ’60-as évektől újra megjelentek a divatmagazinokban a párizsi divatbemutatókról szóló tudósítások, így a városi divat fellendülését már semmi sem állíthatta meg!
Ha megnézünk egy korabeli Ez a Divatot, Fürge Ujjakat vagy a Nők Lapját, mind tele van hasznos, praktikus tanáccsal, hogy az éppen aktuális divatnak megfelelően hogyan lehet a régiből is csinosat, újat csinálni, hogyan lehet férfi öltönyből helyes kiskosztümöt varrni, aztán a gyereknek abból télikabátot.
A pesti nő – retro humor
1 perc 20 másodpercre tekerve megnézheted, hogy milyenek voltak a 60-as évek ruhái. Csak 3 perc az egész! Retro „videoklip”.
A divat, az öltözködés átalakulása általában a mentalitás, az értékek és a gondolkodás változását is kifejezi. Különösen igaz ez a szocialista korszak Magyarországán, ahol az öltözködés politikai és ideológiai szempontból egyaránt fontos kérdésnek számított.
Az Argumentum Kiadó gondozásában, 2009-ben megjelent tanulmánykötet elolvasását követően pontosan erről a témáról alkothatunk színes, átfogó képet. A kötet tanulmányai eredetileg előadásként hangzottak el a Kirakat: Divat a szocializmusban című kiállításhoz kapcsolódóan 2007-ben, a Budapesti Történeti Múzeumban megrendezett tudományos konferencián.
A szerzők írásaikban egyaránt vizsgálják a divatvonalak, a stílusok változásait, a divattervezés, a divattrendek és a divatváltozások történetét, az öltözködés társadalmi hátterét és viszonyrendszerét, valamint a ruházati fogyasztás históriáját. Így többek között olyan kérdésekre keresik a választ, hogy miként változtak az egyes emberek és társadalmi csoportok öltözködési szokásai? Milyen hatása volt erre a lakóhelynek és a társadalmi tagolódásnak? Miként alakult a korszak során a ruházati ellátottság? Mi jellemezte a ruházati fogyasztást a szocialista korszak évtizedeiben?
A képekkel, fotókkal gazdagon illusztrált kötet ezekről a kérdésekről próbál meg minél teljesebb képet rajzolni a téma nemzetközi és hazai szakirodalma alapján, szakszerűen, ugyanakkor tudományos ismeretterjesztésre törekvő, olvasmányos hangvételben.
Következő részben:
Retro ruhák, amelyek kiverték a biztosítékot az elvtársaknál
Ha nem akarsz lemaradni, iratkozz fel a Retro-Vintage hírlevélre!
Antal-Pap Judit
Antal-Pap Judit
Művelődési menedzser, web-designer, SEO szakember, blogger
A 60-as évek divatja egyszerre vintidzs és retró. Jelen van még a kifinomult elegancia a hangsúlyosan nőies vonalakkal – aki ezt a világot idézi meg, arról elmondhatjuk, hogy a vintidzs stílus követője.
Ugyancsak a hatvanas években tűnik fel a hippi stílus a maga harsány színeivel és mintáival – ez a modern retró kezdete.
A huszadik század, divat szempontjából legmeghatározóbb évtizede: a hatvanas évek.
A hatvanas évek előtt, ha valaki nem az uralkodó divatirányzat szerint öltözködött azt sugallta magáról, hogy szegény, az évtizedtől kezdve viszont a függetlenségét hirdette ez által.
Egykor a divat egy kisebb vagyonos réteg kiváltsága volt (Forrás: Burda)
Európa az 50-es évekre felülemelkedett a második világháborút követően kialakult nehéz helyzeten, és az 1960-as években megkezdődött a tömegfogyasztás. A tömeggyártás hatása az egész divatiparban érezhetõ volt. Ez a kor a technikai újítások időszakának bizonyult. Hatalmas tempóban jelentek meg az új szintetikus anyagok. Mindezek a változások azt tették lehetővé, hogy jó minőségű, viszonylag olcsó konfekció jöhetett létre.
Az évtized jelmondata: az egyszerűség és a lázadás
60-as évek divatja – ingruhák és a tunikák
Mary Quant korai terméke volt az egyszerű, egyenesaljú ingruha, mely a régebbi időkkel ellentétesen figyelmen kívül hagyta a derekat és lazán térd fölé hullott.
Rudi Gernreich és Pierre Cardin az egyenes tunika számtalan változatát készítette el, amelyeket olykor hatalmas zsebekkel vagy kontrasztos szegélyekkel díszítettek, de lényegében kinézetük egyszerű maradt. Ezen alakot ki nem emelő ruhák népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy a hölgyek nagy része úgy akart kinézni, mint a lapos mellű, gazella lábú, kis fenekű Twiggy.
Twiggy, az anorexiás modellek előfutára…
1965, Peggy Moffitt egy Rudi Gernreich által tervezett tunukában
1965-66 Pierre Cardin modellek
60-as évek divatja – a miniszoknya forradalma
Az évtized szintén kedvelt ruhadarabja a miniszoknya volt. A szoknyaaljak tovább rövidültek a hatvanas években, 1965 végére már alig 15 cm-rel emelkedtek a térd fölé. Az évtized végére a mini már alig volt hosszabb egy csípőn viselt övnél.
A mininek méltó társa lett a harisnyanadrág: a textilipar eddigre jutott el odáig, hogy a nők, ha kedvük tartotta, eldobhassák a harisnyatartót, és a jóval kényelmesebb harisnyanadrágot választhassák. És ha már a lábat hangsúlyozták: jöhettek a színes, geometrikus mintás példányok is! Hogy a kép teljes legyen, hódítottak a hosszú, különleges színű csizmák is.
A hatvanas évek a láb évtizede volt, amit miniben mutattak meg, vagy nadrággal takartak el.
60-as évek divatja – a szűk nadrágtól a trapéznadrágig
Tuffin és Foale voltak az első tervezők, akik jól variálható nadrágkosztümöket gyártottak. Az egyenes szárú, vékony nadrágok, az 1930-as évekbeli bő pizsamanadrágok és a széles trapéznadrágok mind elfogadott formái voltak a kornak. A nadrág a derékról a csípőre került, és 1965-tól a vékony fiúk és lányok unisex öltözéke lett. Az évtized előrehaladtával a trapéz szár egyre népszerűbb lett, mígnem teljes hosszúságú, szoknyaszerű nadrágok készültek.
A nadrág a nők kedvelt ruhadarabjává vált, bár a felsőbb osztályokban élő hölgyek a „szegény nők ruházatának” tartották azt, és számos klubba és étterembe nem engedtek be nadrágos nőket.
Op Art stílusban
Nadrágkosztüm szűknadrággal (panty)
Nadrágkosztüm variációk bő szárral – te is megvarrhatod!
Hippi divat – ellenkultúra
A hippikultúra eredetileg ifjúsági mozgalom volt, ami az 1960-as évek elején bontakozott ki az Egyesült Államokban, és onnan terjedt el a szerte a világban. A hipszterek a Beat Generation ellenkultúra értékeit örökölték, saját közösséget alkottak, pszichedelikus rockzenét hallgattak, a szexuális forradalom követőivé váltak, valamint marihuánát és LSD-t használtak, hogy felfedezzék a tudat alternatív oldalát, ám ezt úgy terjesztették el közöttük.
A hippi korszak idején minden a lázadásról, a szabadság érzéséről, a békéről, a szeretet kinyilvánításáról és a természetbe való visszatérésről szólt. Jellemző volt rájuk a nagyon hosszúra növesztett haj mindkét nemből, a farmer és pólók összeállítása, a trapéz nadrágok, a virágminták és minden más talán össze nem illő minta egy idejű hordása. Egy nagy családként tekintettek egymásra, akik mindig és mindenben együtt voltak.
1963-ban Pierre Cardin megalkotja a Beatles ruhadarabokat, amelyek jó ideig etalonként funkcionálnak a férfiak számára.
A férfiak divatjában óriási változást eredményezett, hogy eddig szabónál varratták a főleg sötét ruhadarabjaikat, ebben a korszakban viszont főleg az amerikai piac által is preferált tömegcikkek miatt rengeteg élénk szín, gallér nélküli kabát, kasmír pulcsi, szűk bársony nadrág és bőr bokacsizma jelent meg, feldobva az addig nagyon is egyszerű öltözködést.
A szűk szabás miatt a férfiak jobban ügyeltek a testtartásukra, a tetszeni vágyás végre nem zárta ki a férfiasságot. A ruhák egyre inkább uniszexé váltak, a nyakkendő éppúgy passzolt az apró sortokhoz, mint a végtelenségig díszített ingekhez. Egy idő után azonban maga a nyakkendő is vesztett presztízséből, hódító útjára indult a garbó.
A következő blogbejegyzés témája is a 60-as évek divatja lesz, csak ezúttal a szocialista kultúra jegyében…
Ha téged is érdekel a retró és a vintidzs, ne felejts el feliratkozni a hírlevelemre!
Nehogy már a fiatalságom is retrónak számítson! A 90-es évek divatja könyörtelenül visszajött, ha nem is egy az egyben, de azért felháborító, hogy a mostani kis tinik a mi ruháinkra pályáznak! Néha az is furcsa, hogy már nem vagyunk tinédzserek, de lassan kezdem nyugdíjasnak érezni magam!
Amikor először éreztem, hogy baj van…
Pár éve egy nagymama mesélte, hogy az unokája retro-farsangra készült, ezért feltúrta az anyukája szekrényét 90-es évekbeli ruhákért. Miután a rendezvényről készült fotókat megnéztem, csodálkoztam, hogy amit a gyerekek humornak szántak, az nekünk egykor teljesen természetes volt.
– Mióta számít rerónak a 90-es évek divatja?!
Mivel az évek könyörtelenül szállnak, várható hogy ez a korszak is előbb-utóbb visszaköszön az utcán. Most a 90-es évek divatja újra bekopogtatott hozzánk …
90-es évek divatja – hogy hordtuk a farmert?
A 90-es évek elején a farmer világoskék volt, magas derékkal. Emlékszem, hogy volt egy olyan nap, amikor a gimiben kivétel nélkül mindenki világoskék farmert viselt, szigorúan övvel. Az inget, blúzt vagy akár a pulóvert is betűrtük a nadrágba. A lányok szűk body-t viseltek a farmerhez, a fiúk és a rockercsajok kockás inget.
Felismered a híres színésznőt?
A magas derekú nadrág visszajött a 90-es évekből
Egy időben mindig felhajtottuk a farmert – így télen is villant a boka.
Nagy divat volt a kertésznadrág
Újra fázik a boka..
Szaggatta a farmerét mindenki – én nem! – De most megint szaggatják
Farmerdzseki – forever
Ha igazán retrós akarsz lenni: ne felejtsd el felhajtani a dzseki ujját!
90-es évek divatja – Kockás ing
Menő volt, ha egy csaj a fiúja ingét hordta
A hatalmas kockás ing újra divatba jött.
90-es évek divatja -Ormótlan cipőszörnyetegek
Ez még egy szerény darab…
Jó lenne elfelejteni!
… de újra itt vannak!
90-es évek divatja – Vibráló minták
Nyakkendőn, ingen, tapétán…
De szerettem volna egy ilyen pulcsit!
A legjobb a susogós mackón!
Webshopok, ahol megveheted a 90-es évek divatját idéző cuccokat
Milyen a retro stílus? Én nagyon lazán állok a kérdéshez, és egyáltalán nem érdekel, ha azt mondod a lenti százéves plakátot felelevenítő grafikára, hogy retrós.
Forrás: ufunk.net
– A múltat idézi?
– Igen!
– Ennyi!
A Retro vagy vintage? cikkemben már boncolgattam a retro (retró) jelentését. Ha elolvasod, megérted, hogy miért használják a retró jelzőt olykor homlokegyenest eltérő stílusjegyeket mutató tárgyakra és alkotásokra. Mert mást értenek a retro stílus alatt.
Angol nyelvterületen, ahol a retro bővebb értelmezését használják, úgy tesznek különbséget a korszakok között, hogy pl. a 70-es, 80-as és 90-es évek retro stílusát a modern jelzővel látják el.
Ebben az írásban most azt a retro stílus meghatározást képviselem, amely a hetvenes-nyolcvanas évek világát tükrözi.
Nézzük meg képek segítségével, hogy melyek az a retro stílus jellemzői!
Ha azt mondod: retro – én azt mondom: panellakás
A retro stílus valahogy mindenképpen kötődik hozzánk. Hogy miért? Mert vannak emlékeink a korábbi évtizedekből. Ha nagyon fiatal vagy, akkor is megcsap a retro-fíling szele, ha meglátogatod nagyanyádékat. A mai nagymamák már nem a kontyos csipketerítős (vintidzses) világot idézik, hanem valószínűleg a hetvenes-nyolcvanas évek bútorai között élnek, az egykori gyerekszobák pedig gyakran múzeumként őrzik a letűnt korok hangulatát.
A retro stílusról azért is a panellakás jutott elsőként eszembe, mert nincs benne semmi rusztikus, vidéki hangulat, amelyben testközelbe kerülhetsz a természettel, fával, bőrrel, kővel, gyapjúval, stb. Itt kőkeményen uralja a teret a PVC, a fényes felületek, a műszál, a gazdaságosság és a praktikum.
Sokan tűzzel-vassal akarnak szabadulni a szocialista ízléstelen relikviáktól, mások pedig súlyos pénzeket fizetnek, hogy beszerezzenek egy-két korhű vagy eredeti darabot.
Bár a modern retróra is alapvetően jellemző a giccs, mégis lehet találkozni gyönyörű megoldásokkal a lakberendezésben.
A képre kattintava megnézhetsz egy pár modern retro lakberendezést a Pinterest oldalamon: modern retro lakások
Retro stílus – ordító narancssárga geometrikus formák
A narancssárga az első, ami eszembe jut a retróról. Természetesen vannak más színek is, de mivel ez a legfeltűnőbb, ezért ez az első, amit észrevesz az ember, különösen, ha óriási foltokban szemtelenkedik! A 70-es évek stílusára a narancssárga mellett jellemző a meggypiros, a türkiz, a kivi-zöld.
Forrás: woonblog.typepad.com/
Forrás: chictopia.com
A geometrikus formák mellett jellemző a retróra a leegyszerűsített virágminta és az indamotívumok is: tapétán, függönyön, bögrén, ruhán, mindenhol!
Egy a lényeg: bármilyen is a minta: legyen hatalmas és feltűnő
A nyolcvanas években a divat sokat változott, de megmaradt a harsányság, csak most a neon színek kerültek előtérbe.
Emlékszem, hogy mennyire irigyeltem a nyugati turisták gyerekeit, akik felemás neonszínű cipőfűzővel, szmájlis pólóban és hozzáillő hasitasival virítottak a fővárosban.
Nem kellett sokat várnunk a KGST-piacon hamarosan mi is beszerezhettük a neonszínű susogós mackót és a szuperdivatos bermudanadrágot!
Forrás: wheremyheartresides.com
A retro stílus összefoglalása
A retro stílust általában azért kedveljük, mert egy kis időutazást élhetünk át a régi korokat idéző alkotásokkal. Rosszabb esetben azért követjük a retrót, mert az a trendi.
Az az ideális eset, amikor egy-egy retro darabra rácsodálkozunk, és énünk meghosszabbításaként tekintünk rá. Azt ügyesen kombináljuk más 21. századi darabbal, úgy hogy harmóniára törekszünk. A retró stílussal mindig ki fogunk tűnni a tömegből, már csak a merész minták és a színek használata miatt is.
A retro stílus tőszavakban
Forrás: http://tomcsanyi.tiszacipo.hu/
harsány
játékos
vidám
élettel teli
bátor
gyermeki
olcsó
takarékos
elérhető
geometrikus
virágos
műanyag
fényes
ragyogó
humoros
A következő írásomban a ’90-es évekről lesz szó. Szerinted ez még belefér a retróba?
A hozzászólás írása részben megoszthatod a gondolataidat!
A 20. század első feléhez kötődik a vintage életérzés. Amikor még ügyeltek a részletekre, számított a minőség, a kifinomultság. Ezzel nem azt mondom, hogy a 20. század második felében a nejlon otthonka volt az igényesség netovábbja, de a retro világra inkább jellemző a harsányság, a tömegtermelés, a PVC, az egyszerűség és a funkcionalitás.
Nagy kérdés, hogy az 1990-es évek része-e a retrónak, mert sokan a vonalat sokkal korábban húzzák meg. Én szerintem a 90-es évek már bőven oda tartozik. A tágabb értelmezésbe az egész 20. század belefér a retro világba.
Menjünk vissza a 20. század történetében, és ismerjük meg hogy lázadtak őseink, amikor a diktatúra mindent a 3 T szűrőjén engedett át, vagy torolt meg:
A fenti cikkből már megismerhetted az Elvis-frizurás jampecokat. A következő írásban pedig eredeti jampiverseket lovashatsz, és meghallgathatsz pár nosztalgikus számot, hogy egy kicsit jampinak érezd magad te is!
Általában örömmel emlékszünk vissza a gyerekkorunkra, de még ha nehezek voltak is a gyermek évek, mindenkinek volt valami kedves játéka, amelyeket, ha meglátunk valahol, önkéntelenül is mosolygunk. Hadd derítselek fel téged is ezzel a kis humoros, képekben gazdag bejegyzéssel:
A 20. század témája olyan, mint egy kimeríthetetlen aranybánya. Végtelen sok érdekességet tartogat, amelyet hétről hétre szeretnék veled is megosztani!
Ha tetszik az oldal, és nem akarsz lemaradni a többi írásról, iratkozz fel a Retro-Vintage hírlevélre
Antal-Pap Judit
Művelődési menedzser, web-designer, SEO szakember, blogger
Valentyina Kobcseva kollekció („Szputnyik”, 1967. November)
A matrjoska babák ihlette szovjet divat
A 60-as évek ruháiról és a szocialista évtizedek divatjáról az alábbi könyvben olvashatsz tanulmányokat:
