Magyarország építészeti öröksége gazdag és változatos, és számos retró stílusú házat és lakóépületet találhatunk az ország különböző részein. Ezek az épületek nemcsak az építészeti értékeik miatt különlegesek, hanem az emlékeztetők az adott korokra és stílusokra is. Ebben a cikkben bemutatjuk néhányat ezek közül a retró lakóházak közül, amelyek Magyarország építészeti örökségének részét képezik.
A Kádár-kocka: Az 1960-as évek ikonja
A Kádár-kocka vagy kockaház, az 1960-as és 1980-as évek között épült népszerű háztípus Magyarországon. Ezek a házak földszintesek, sátortetősök és körülbelül 100 négyzetméteresek. A Kádár-kocka házak széles körben elterjedtek az országban, és ma is keresettek az ingatlanpiacon. A népszerűségük egyik oka az egyszerű és funkcionalista kialakításuk, valamint a stabil alapozás, amely hosszú élettartamot garantál.
A panelházak szintén ikonikus retró épületek Magyarországon. Ezeket elsősorban a 20. század második felében, a szocializmus idején építették, és a lakosság tömeges lakásigényét elégítették ki. A panelek előre gyártottak voltak, és a helyszínen szerelték össze, ami gyors és költséghatékony építést tett lehetővé. A panelházakat ma is megtaláljuk az ország városaiban, és sokan még mindig laknak bennük.
Magyarország polgári házai olyan építészeti kincseket rejtenek, amelyek a múlt századokra emlékeztetnek. Ezek a házak magas belmagassággal, művészi díszítésekkel és tágas belső terekkel rendelkeznek. A magas belmagasság miatt azonban a fűtés költségei is magasak lehetnek. Sok polgári házban még ma is működő cserépkályhák találhatók, amelyek a hideg téli napokon melegen tartják a helyiségeket. A felújítás során a tulajdonosok gyakran kihívásokkal találják szembe magukat, de a megfelelő tervezéssel és kivitelezéssel a régi és modern elemek harmonikusan összeolvadhatnak.
Az idősebb generációk számára a régi magyarországi tanyák és parasztházak is retró hangulatot idéznek fel. Ezek a hagyományos épületek különböző anyagokból készültek, például vályogból vagy fából. A tanyák több generáción át öröklődtek, és az idő múlásával sokukat felújították vagy modernizálták. Ma néhány tanya látogatható múzeumként, ahol betekintést nyerhetünk a régi magyar életmód és építészet világába.
Összegzés
Magyarország gazdag építészeti örökséggel rendelkezik, amely különböző retró házakban és lakóépületekben nyilvánul meg. Ezek az épületek emlékeztetnek az elmúlt évszázadokra és a különböző stílusokra, és hozzájárulnak az ország építészeti sokszínűségéhez. Bármelyik típusú retró házat is választjuk, azok mind a múlt emlékeit őrzik, és megmutatják, hogyan éltek és élnek az emberek Magyarországon.
Ha tudni szeretnéd, hogy milyen az igazi vidéki retro húsvét fíling, akkor repülj velem Mezőkövesdre! A kérdés, hogy mennyire akarsz visszamenni az időben?
Ha az ősi néphagyományokra vagy kíváncsi, akkor olvasd el a következő írást: Matyó húsvét!
Ha viszont nosztalgiázni akarsz, vagy csak egyszerűen kíváncsi vagy arra, hogy mi maradt a húsvéti hagyományokból – és én ezt hogy éltem át a 80-as években, akkor olvasd el itt bambaságom történetét!
Szem nem marad szárazon!
A mezőkövesdiek a kádárkorszakban is vallásos, templomba járó emberek voltak. A locsolkodás kötelező éves esemény volt. A lányok, asszonyok kicsípték magukat. Denevérujjú, válltöméses blúzhoz vastag öv és tűsarkú illett. Többen inkább praktikusan ünneplő otthonkát húztak…
Természetesen én is igyekeztem csinos lenni, ezért felvettem a kedvenc bordó szoknyámat, „hozzáillő” neon-zöld harisnyával, amit az öcsémtől örököltem, ugyanis neki már nem kellett, mivel farsangi időszaknak vége volt (sárgarépajelmez)!
Kiálltam a kapuba, és vártam a locsolkodókat! Mivel nem jött senki egy darabig, kiszaladtam az utca végére, ahol gyakorlatilag csak férfiakat és kisfiúkat láttam kerékpározni. Ilyenkor előkerültek az eddig méltatlanul mellőzött vőlegényöltönyök a szekrényből – természetesen a 70-es évek trapéznadrágjaival.
A 80-as évek retró húsvétja vidéken… 70-es évek beütéssel…
Bársony öltöny a 70-es évekből
A 70-es évek retro öltönyeivel…
retro öltöny a 70-es években
…letaposott nadrágszárral…..
70-es évek öltöny
…és lehányt zakóval.
Az elegancia napközben lazult…
a kerékpár elkezdett imbolyogni
a nyakkendő kilazulva lobogott a szélben
az olcsó kölniillat pálinkás lehelettel vegyült
a lehúzott sliccből előkandikált a nejloning
a nadrág letaposva
a zakó lehányva
de még mindig van kit meglocsolni!
Retro húsvét – az első locsolkodók!
Na de ne szaladjunk ennyire előre az időben! Amikor megjelent az első rokoncsapat a kanyarban, már szaladtam is haza. Ilyenkor még nagyjából mindenki józan volt!
Az ágyam felé ragasztott lapon húztam a strigulákat – teljes ártatlanságomban – hogy hány férfi locsolt meg!
Volt, hogy több mint 40 locsolkodó jött hozzánk!
A kötelező rokonlátogatások után megérkeztek az ismerősök, majd estefelé az alkoholisták. A csoportosításban vannak átfedések! 🙂
Pedofil hajlamú papik nyomkodták a kölnisüveget a nemlétező mellem helyére, és csipkedtek itt-ott. Én meg legszívesebben kifutottam volna a világból!
Hadd nőjön a cicid!
Szívesen emlékeznék úgy a 80-as évek húsvétjaira úgy, hogy Krisztus feltámadását ünnepeljük, de retro húsvét nem szólt másról, mint büdös szovjet kölnivízről, alkoholról és termékenységvarázslásról.
Egy dologért mégis vártam a húsvétot, a terülj-terülj asztalkám miatt!
Retro húsvéti ételek
A kedvencem a nagyanyám által sütött húsvéti torta volt, aminek iszonyú tömény és finom főzött krémje volt. Sajnos nem maradt fenn a recept, bár próbáltam hasonlót készíteni azóta is. Egy kicsit vicces, hogy főtt tojás szeletekből kirakott virág díszítette a tetejét, de akkor ez természetes volt. Hiszen tojásból sosem lehet elég húsvétkor!
Addig sajnos nem nyúlhattunk hozzá, amíg nem jöttek a locsolkodók.
Mindig volt sajtos stangli is – pici sós rudacskák! Nagy tálca szendvics és jó sok pia!
Szénsavas üdítőt nem igazán tartottunk itthon, csak ünnepekre jutott….
…narancskóla!
Na de alkohol annyi volt, hogy a fél várost leitathattuk volna vele – és le is itattuk!
A téli disznóvágásból erre a célra tettük félre a hatalmas sonkát, amelyet jó sokáig főztünk. A húsvéti sonka főzővizébe főztük meg a tojásokat. Lehet, hogy csak a festetlen tojásokat főztük ebben a lében.
Ha a színes tojásokra gondolok, az első, ami eszembe jut: az ecetszag, a második pedig
…balgaságom története…
Étel-ital volt annyi, hogy egy kisebb lagzinak is elég lett volna. Rengeteg tojást festettünk: minimum 100-at! Még szerencse, hogy jól felkészültünk, mert a következő eset után, már nem jutott volna semmi a délutáni locsolkodóknak!
Egyszer betért hozzánk két fiatalember, akik hígított samponnal megáztatták a fejemet, amiért hálás is lettem volna a nap végén, de egyelőre ők voltak az elsők. Megkínáltam a legényeket hímes tojással, amit udvariasan el is fogadtak.
Volt tojás dögivel négyféle színben, azért mindegyikből vettek kettőt-kettőt.
Anyukám is kijött, őt is besamponozták, majd zavarában rám szólt:
– Hát mit állsz ott, kínáld meg a locsolkodókat tojással!
Mivel a fiatalemberek a zsákmányt elrakták, és sokkal nagyobbak voltak mint én, meg se mertem mukkanni:
– hogy anyu, már egy csomót elvittek!
Újra megtették a kört: fejenként kettőt minden színből!
Számold ki, hogy mennyi tojást vittek el!
Hagyok egy kis időt…
Ha jól számoltál, az eredmény: 32 tojás!!!
Csak évek múlva mertem elmondani anyámnak az esetet, annyira szégyelltem, hogy ilyen bamba voltam. Mi lett volna, ha még úgy igazán megvendégeltük volna őket! Csak azért nem engedtük beljebb a kedves locsolkodókat, mert fogalmunk sem volt, hogy kik voltak azok!
Ha tetszett a cikk, és nem akarsz lemaradni a többi írásról, iratkozz fel a Retro-Vintage hírlevélre
[wysija_form id=”1″]
Antal-Pap Judit
Művelődési menedzser, web-designer, SEO szakember, blogger
Tudom, hogy nem én vagyok az első, aki retro játékok témájában ír, de minden visszaemlékezés egyedi. Szeretem az ilyen jellegű blogbejegyzéseket, mert érzem azokat a láthatatlan szálakat, amelyek összekötnek a kortársaimmal. Azokat a retro játékokat mutatom be, amelyek az én nagy kedvenceim voltak a 80-as években.
Sok rajzfilm figurát szívesen ölelgettünk volna plüss változatban is, de sajnos a Skála Coopén (kópé) kívül nem igazán lehetett kapni semmit vidéken. Szerencsére ez mára megváltozott, így ha nosztalgiázni szeretnénk megvehetjük régi kedvenceinket gyermekeinknek is. Pl. a Meseajándékok Webáruházban.
Diavetítő diafilmekkel
Ha hétfő, akkor adásszünet. Nálunk ez volt a nagymosás napja is. Anyám ilyenkor a nagyszobában kihúzott egy kötelet, és ott szárította a ruhákat. Ne kérdezd, hogy miért!
A kötélen száradó hatalmas lepedőre vetítettünk. Annyira izgalmas volt már az előkészület is, hogy szerintem felért bármilyen mostani 3D-s mozi élménnyel.
Egy nagy pukkantgatós hólyagos táskából kellett kihúzni vakon a diafilmet, és azt néztük meg.
Az én nagy kedvencem a Sünik és a csúnya kislány volt. Ha kíváncsi vagy rá, hogy miért azonosultam ennyire a főszereplővel, akkor olvasd el a bemutatkozó blogbejegyésemet.
Postás játék – kicsit másként
A postás játék nem a legnépszerűbb a retro játékok között. Sokan nem is hallottak róla. Mi még véletlenül se úgy használtuk, ahogy a játékszabály megkövetelte. Egyszerűen élveztük, hogy mindenféle szelvények és bélyegek szerepeltek benne.
Amikor a barátokkal összejöttünk az utcában, az egyik kedvenc szórakozásunk az volt, hogy kiosztottuk egymás között a különböző foglalkozásokat, és egymás üzletét látogattuk.
A postástól vettük az utalványokat és az igazolványt, amelyeket be lehetett váltani.
A kozmetikus vízbe áztatott virágszirmokkal frissítette az arcunkat.
A fodrászhoz a játékbabákat is elvihettük egy-egy jó frizuráért.
A céllövöldés kifeszített madzagra csipeszelt játékokat, amelyeket el kellett találni három dobásból.
A rendőr – általában az öcsém – a kis biciklijével kergetett minket, és igazoltatott. Ha nem volt nálunk igazolvány, megbüntetett. Mivel az igazolvány egyszer használatos volt, így mindenkinek érdekében állt, hogy rendszeresen látogassa a postást.
Pezsgő kis üzleti világot hoztunk létre, játékpénzforgalommal vagy olykor árucserével.
Egyedül a szomszéd nem örült, mert a céllövöldével levertük a vakolatot a háza faláról.
Igazi retro játékok – a Lemezárugyár termékei
Ezek a retro játékok nem is annyira a nyolcvanas években születtek, de évtizedekig helyet kaptak a karácsonyfa alatt.
Űrautó
Az egyik nagy kedvencünk a bolygókerekes űrautó volt. A pipaszárlábú bútorok mellett/alatt érvényesült legjobban ez a retro játék.
Bekapcsoltad, és ment, keringett a szobába valami titkos vezérléssel, mert ki tudta kerülni a bútorlábakat és a különféle tárgyakat. Sötétben szivárványszínű fényjátékkal kápráztattatott bennünket. Képzelheted, hogy egy kisgyerek, mennyire transzba tudott esni tőle!
Ha nem hiszed, nézd meg a videót!
Lendület motorkerékpár – Rakéta űrpisztoly
Ezek a retro játékok igazából az öcsém kedvencei és nem az enyém.
Számomra ezek a motorosok félelmetesek voltak. Nem emlékszem pontosan, hogy az űrpisztoly világított-e a sötétben, vagy szikrázott-e, egy biztos: a hangja pedig fülsértő volt.
Talán a motornak is fülsértő volt a hangja. Amire biztosan emlékszem, az a gumiabroncsok kesernyés gumiszaga.
Ha a pótkerekek elromlottak, a motor használhatatlan lett. Na jó: zúgatni még lehetett.
Retro játékok: kutyás és kislányos persely
Ezek a lemezperselyeket szinte minden családban lehetett látni, de sehol láttam, hogy pénzt gyűjtöttek volna benne. Igazából amiatt az élmény miatt játszottunk vele, mert izgalmas volt a kutya nyelvére illetve kislány előtti pultra tenni a sárga kétforintost, és a kis pöcökre kattintva egy erős rugó berántotta pénzt.
Moncsicsi
Minden barátnőmnek már a suliban Babaarcú, szőrös majmocskája van. Mindent félretesznek, evvel játszanak, Kedvenc lett egy pillanat alatt….
… zengett a moncsicsi-dal Ullmann Mónika valamint az összes óvodás és kisiskolás szájából a nyolcvanas évek elején.
Nekem is volt természetesen moncsicsim. Általában kettesével kaptuk a testvéremmel: egy fiút és egy lányt.
Voltak kicsi „csipeszkarú” majmok, amelyeket a függönyre aggattunk, és voltak, amelyek cumisüveget vagy az ujjukat szopták. A gyengébb minőségű moncsicsik hamar megkopaszodtak.
Az egyik kislány azt hazudta, hogy testvére született. Mi persze nem hittük el, majd unszolásunkra kihozott egy bepólyázott kisbabát egy babakocsiban, amelyet ha közelebbről megnéztünk, láthattuk, hogy egy hatalmas moncsicsi volt.
Természetesen megtoroltuk, hogy becsapott bennünket, de azért irigykedtünk, hogy neki van a legnagyobb moncsicsije, amit valaha láttunk! Jégkrémevő medve
Retro játékok – műanyag katonák – Schenk figurák
A német Playmobil játékok magyar megfelelője, egyfajta utánzata. Ezek a műanyag figurák könnyen beszerezhetőek voltak a város egyetlen butikjában.
Nem is voltak drágák: ha jól emlékszem 125 Ft volt egy készlet: 4 katona + a vezér teljes felszereléssel. Erre még nekem is futotta a zsebpénzemből.
Ha az öcsémnek születésnapja vagy névnapja volt, vagy névnapja volt, természetes, hogy kapott tőlem pár figurát.
Én is játszottam a műanyag katonákkal, bár nálam a játék kimerült azzal, hogy rendszereztem a felszerelést, és minden bábut felöltöztettem szépen.
Az egyetlen baj csupán abból adódott, hogy hamar letört a karjuk!
Retro játékok tekintetében a felsorolásnak soha sem lenne vége.
A hozzászólásokban írd le, hogy mi volt a kedvenc játékod gyerekkorodban!
A jampec egy emberfajta,
Megismerni nem nehéz,
A kalapja nagy, s alatta
Egyáltalán nincsen ész.
Haja csupa hullám, mert hát
A vízfejhez illik ez,
S reménytelen remény, hogy a
Víz e fejből majd kivesz!
Jampec arcán mulya jelleg,
A szemében halk homály
Jelzi, hogy ő műveletlen,
Mert a tudás neki fáj.
Nem olvas, nem művelődik,
Mert az neki, jaj, megárt!
De azért a büszkesége
Nem ismeri a határt!
Mire büszke? Arra, hogy a
Nyakkendője mily remek,
Rajta ügyes tálalásban
Strandoló nők díszlenek.
Inge színe oly rikító,
Le se lehet festeni,
Ordít, ha a világítás
Nappali, vagy esteli.
Csőnadrágban van a láb,
De „tüledálló” a kabát,
Lezseren kell lötyögtetni
Jobbra át, meg balra át.
Divat zokni tarkacsíkos,
Fehér, sárga, hupikék,
Mutogatja a bokát, bár
Ezt a bokát dugni kék.
A jampecot naggyá csak
A cipőtalpa emeli,
A jampec, ha jampecnőt lát,
Düllednek a szemei.
Ő nőben is azt szereti,
Némi pénzt csak arra költ,
Akinek a szája lila,
Körme vörös, haja zöld.
A jampecnak kedvenc tánca
Mi lehet? A szamba csak!
Rángatózva járja, mintha
Csipkednék a darazsak.
Kezét-lábát hajigálja,
Mint koloncot, elveti,
Aztán mégis visszahúzza,
Rájön, hogy még kell neki.
Szép nyugati életformát
Ez mutatja, semmi más,
Benne van a marakodás,
Lökés, rúgás, taposás.
Néha azért a jampec is
Önkritikát gyakorol,
Teszem azt, egy másik jampec
Jön rá szembe valahol,
Jól megnézi, s szól, miközben
Haja szála meredez:
Mért hord ilyet föld a hátán?
Esküszöm, hogy hülye ez!
Két jampec
Két jampec állított a boltba be,
hoztam egy klassz anyagot, látod-e,
kérek egy csöves nacit, mert sietek
este a csajommal csörögni megyek.
Így szólt a szabó mérgesen,
engemet senki se sürgessen,
fogta az ollót, a tűt és a cérnát,
estére kész lett az új csöves nadrág.
Elment a jampec csörögni,
mindenki rajta kezdett röhögni,
úgy állt a lába szára, mint a kályhacső,
és a nyakkendőjén, a nyakkendőjén, egy igazi jampec nő, ollé.
A szimbolizáció: A „Késdobáló” és az „Arany Csillag”
„Ez itten a büfé. Benne kiszolgálók.
Ez főzi a kávét, hajtja a darálót,
az méri a rumot, ez mossa fel a vért,
kanalat is lyukaszt biztonság okáért.
A többi mind vendég. Az ott fánkot eszik,
az a pohárt lopja, azok egymást verik.
Emitt most taposnak a pincér belébe.
Ez itt orvosért fut. A tér neve Béke.”
„És minden jampec újra itt van velem,
Sok frufru baby és cso-csó király.
Csörög a gyöngysor, zizzen a selyem,
Bugira bukik a lányka, úgy riszál.
Egy szó mint száz, bezsong a ház.”
(Fenyő Miklós: Egy szó, mint száz)
…na és Tom White And The Mad Circus
Ha tetszett a cikk, és nem akarsz lemaradni a többi írásról, iratkozz fel a Retro-Vintage hírlevélre
Retro ruhák és frizurák, amelyek kiverték a biztosítékot az elvtársaknál
Magyarországon a rendszerváltás előtt – de főleg az 50-es 60-as években – nem hordhattál bármit. Létezett egyfajta szocialista erkölcs, amelynek meg kellett felelni. Nem volt mindegy, hogy meddig ért a szoknya, mennyire volt színes az ing, hogy fésülted a hajadat. A ma már sokszor viccesnek számító retro ruhák és frizurák egykor gyakran rendszerellenesnek számítottak, és viselőit kigúnyolták, meghurcolták.
Jampecek és színes retro ruhák
Magyarországon az 1950-es évek elejétől figyelhető meg ez a tendencia a begyűrűző Twist, majd Rock and Roll hatására. Több napilap figyelmeztetett a jampecek „rendszerellenes tevékenységeire“, ami a „nyugati tánczene“ és „táncstílus“ feltétel nélküli átvételére vonatkozott.
1950-re már nemcsak az „öncélú divatozás” vált elítélendővé,de „kispolgári szokássá” minősítették a lakkcipő viseletét,valamint a rúzs,a smink és a körömlakk használatát is.
A ruhák kiválasztásánál az olcsóság és a beszerezhetőség vált meghatározó szemponttá. Az 50-es évek elején a választék beszűkült. A nők többsége kartonruhát,szoknyát és kockás flanelblúzt viselt.
Az overall és a lódenkabát egyhangúságát csak az úgynevezett „jampecdivat” próbálta megtörni, felemás sikerrel.
Jampec jelentése:
„feltűnően öltözködő, léha fiatalember”
Jiddis szó (jampoc, többes jampec), azaz ‘bolond’, tkp. ‘nagy f*sz’, a jam (‘tenger, nagy’) és poz (‘hímvessző’) összetétele, az előbbi héber, az utóbbi germán eredetű. ‘Divatmajom’ jelentése a magyarban alakult ki, a szó a hatvanas évek óta nem használatos.
Forrás: Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István)
A jampec szót már korábban, az 1950-es években is használták, de akkor Magyarországon ez egy osztályellenes jelzőnek számított, ezért az 1970-es évek végén a jampi szót kezdték el használni. A jampik teljes egészében felvállalják ezt a stílust, ezzel együtt pedig valamilyen társadalmi heccelésbe mennek át a viselkedésükkel, küllemükkel, zenei beállítottságukkal.
Retro ruhák és frizurák jampec fiúk számára
Szovjet karikatúra: A jampec a Nyugat ügynöke! (Forrás: wangfolyo.blogspot.hu)
csőnadrág
színes ing
az ingtől teljesen eltérő mintázatú nyakkendő
napszemüveg – éjszaka is kötelező
Elvis-frizura
Retro ruhák és frizurák jampec lányok számára
pöttyös vagy kockás szoknya sokrétű szoknya
mélyen kivágott, rövid ujjú blúz
nyakban megkötött selyemsál
napszemüveg
frizuránál pedig a lófarok mellett a frufru az, ami kötelező jellegű.
dauer
A jampecek feltűnő viseletéhez társultak az egyéb feltűnőnek minősített szokások: mint például a vad tánc.
Az önkifejezés időszakában, vagyis a 60-as évek második felében egyfajta kettősség jellemezte a magyar divatot: míg a magazinok hasábjain a modellek dámaként köszöntek ránk vissza, az utcára egyre inkább betört a farmer, a miniszoknya, ésa hosszú haj divatja.
Öltözködés tekintetében természetesen a fiatalokkal gyűlt meg leginkább a baja a rendszernek. A hivatalos szocialista ideológia nem tudott mit kezdeni az ifjúsági divattal, ellenben csak pár hónap kellett, hogy a párizsi divatszalonok legújabb tervei átjussanak a vasfüggönyön.
A miniszoknya és a szocialista erkölcs
1966-ig Magyarországon az óvodás lányok kiváltsága volt a miniszoknya. Noha nyugaton már öt éve hódított az utcákon, a Nők Lapja következetesen tagadta a csupasz női térdek létjogosultságát .
A fiatalok körében hihetetlenül népszerű lett, a legnagyobb hideggel dacolva is hordták. A miniszoknyák viselését nehezítette, hogy általában harisnyát és harisnyatartót hordtak, a harisnyanadrág nem volt még elterjedt, és csak „nyugatról” lehetett beszerezni.
A középkorúak a térdet éppen csak takaró, vagy térdközépig érő szoknyát, ruhát hordtak.
Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának!
Az ész a fontos nem a haj…
A hosszú haj problémája már az ötvenes évek elején is megjelent. Fehér Klára Takács viadala című, 1951-ben megjelent epikus, versbe szedett tanmeséjében a jampec Takács Pistát így gúnyolja az írónő:
1956 után néhány esztendővel a fiatalok öltözködési és hajviseleti fellazulása ugyanis valóságos kockázatnak tűnt: a generációs elkülönülés és szembehelyezkedés gesztusa rémlett fel többek között a beatnemzedék gombafrizuráiban is.
A hippi mozgalom beszivárgásával egyre inkább divatba jött a hosszú haj a fiatal srácok és férfiak között is.
A hosszabb hajú fiúkat gyakran zavarták haza, és küldték borbélyhoz a gimnáziumokban.
Érdekes, hogy a lányok haja egyre rövidebbé, a fiúké pedig egyre hosszabbá vált a hetvenes évek közeledtével, ez a szempont pedig egy újabb vitatémát jelöl az évtizedből.
A hosszú hajat gyakran a szocialista erkölcs elleni nyílt támadásnak tekintették az elvtársak, és a hippimozgalomhoz és a huliganizmushoz kötötték, mely a nyugati fellazításhoz kapcsolódik – ennek alapján bélyegezték meg a hosszú hajú fiatalokat.
A Budai Ifjúsági Parkba 1971-ig be se engedtek farmeros, hosszú hajú fiúkat! Rajnák László elvtárs rendszerint személyesen felügyelte a park közönségének és fellépőinek megjelenését. Volt, hogy teljes együtteseket küldött haza a hosszú haj miatt; ha úgy hozta az élet, egy-egy pofon lekenésére is kedvvel vállalkozott, s egy időben különösen a farmerviselet váltotta ki a haragját: guggolva vizslatta a sorban álló tömeget, hogy a farmereseket idejekorán kiszúrja.
Összegzés
A divat és az öltözködés időről-időre – így a szocializmus évtizedeiben is – illemtani és erkölcsi kérdéseket vetett fel. „Fesse-e magát a dolgozó nő, és dohányozzék-e?” A korabeli válasz az volt, hogy mindez egyéni probléma, mindaddig, amíg a közízlés határait nem sérti. A szoknya hossza, a nők nadrágviselete, a fiatalok öltözködése és hajviselete ilyen, gyakran éles vitákat keltő probléma volt.
Maga Kádár János megengedő volt e tekintetben, bár ő is negatív értelemben definiálta a jelenséget:
„Nem baj, ha hosszú a fiatalok haja, csak mossák!”
Ha tetszett a cikk, és nem akarsz lemaradni a többi írásról, iratkozz fel a Retro-Vintage hírlevélre
[wysija_form id=”1″]
Antal-Pap Judit
Művelődési menedzser, web-designer, SEO szakember, blogger
A 60-as évek ruhái – ahogy erről korábban írtam – forradalmat jelentettek a geometrikus mintákkal tarkított szintetikus anyagaival. A nők folyamatosan rövidülő miniszoknyákban, combközépig érő csizmaszárakkal sokkolták szegény férfiakat a rothadó nyugati világban. Vajon mindezekből mi szivároghatott át vasfüggönyön túlra. Mi az, amit még elviselt a szocialista erkölcs az 1960-as években?
Puhuló diktatúra a szocialista Magyarországon
Magyarországán az öltözködés az ötvenes évek közepéig politikai és ideológiai szempontból egyaránt fontos kérdésnek számított. A megtorlás elmúltával, a konszolidáció évei alatt a szocialista táborhoz képest elviselhetőbb élet alakult ki Magyarországon.
Ha valaki nyíltan nem sértette a tabukat – az 1956-os forradalom, az egypártrendszer, a szocialista építés, a Szovjetunióhoz fűződő egyenlőtlen viszony -, akkor az viszonylag háborítatlan magánéletet alakíthatott ki.
A magyar társadalomra a hatvanas évektől nagy hatást gyakorolt a nyugati fogyasztói kultúra. A hatalom képviselőinek el kellett dönteniük, hogyan kezeljék az új jelenségeket, mi az, ami még elviselhető, és mi az, ami megengedhetetlen a szocialista Magyarországon.
A falvakban élők öltözködési szokásaiban alapvető változásokat hozott a Kádár-korszak első évtizede, különösen a kollektivizálás befejeződését követő időszak, amikor a hagyományos viselet elhagyása tömegessé vált.
A kérdéssel foglalkozó, 1962-ben készített belkereskedelmi felmérés szerint:
„Az elmúlt évek folyamán a városi öltözködés térhódítása jelentőssé vált, a forgalomban megnőtt a készruha, a kötöttáru és a szintetikus alapanyagú cikkek aránya. S ezzel a divat keresletformáló ereje a falusi lakosságra is fokozottabban kiterjed.”
Az áhított fogyasztói javak egy részét megpróbálta a hazai ipar helyettesíteni. A nehezen beszerezhető nyugati termékek csempészet révén kerültek forgalomba. A hatvanas évek második felétől virult is a bevásárló- és csempészturizmus.
Növekvő fogyasztói igények – csempészturizmus
Hegyeshalom az 1960-as években. Forrás:retronom.hu
Az áruhiányos időszakban szinte mindenki csempészett, akinek lehetősége volt Nyugatra vagy egyes árucikkek miatt akár a szocialista országokba utazni.
A Kádár korszak egyes szakaszaiban – a műszaki fejlődés, a divat, vagy éppen az ország nyitottságától is függően – kimutatható, hogy mikor mi volt a legnépszerűbb és jól eladható csempészáru.
A 60-as évek ruhái közül a legkedveltebb csempészáruk közé tartozott az orkánkabát, a farmer és a nejlonharisnya.
Akit a vámellenőrzésnél elkaptak, annak az akkori törvények értelmében szembe kellett néznie a következményekkel, ami akár börtönbüntetés is lehetett.
A csináld magad mozgalomtól a luxus-szalonokig
A 60-as éveket nemcsak a hiány jellemezte: a szocializmus idején is létezett divat, divatos ruházkodás.
A szocialista divattal foglalkozó Simonovics Ildikó történész szerint a hatvanas évek végére egy ízlésesen öltözködő fiatal magyar nőnek viszonylag kicsi gardróbja volt, de mindenképpen volt benne egy-két külföldről beszerzett, jó szabású ruha is.
Centrum áruházak 1960-as években
A 60-as évek ruhái – Konfekcióruhák egy kaptafára
A megindult gazdasági fejlődéssel párhuzamosan nyíltak Pesten az első nagy divatáruházak. Az áruházakat 1948-ban államosították, ezután azok különböző formában működtek. 1966-ban jött létre az Országos Áruházi Vállalat, amely 1967-ben vette fel a Centrum Áruházak nevet.
„A csinos nőn jól áll a konfekció!”
A legnagyobb ruhagyártó vállalatok: a Fékon, a Vörös Október és a Május 1 ruhagyár.
Divatbemutató a Május 1. ruhagyárban, 1960
Az öltözködésben a célszerűség volt a lényeg, ami gyakran jelentett silány anyagokat és ormótlan zsákruhákat. Természetesen az exportra készülő ruhák általában igényesebbek voltak.
Ezek a ruhagyárak alkalmanként divatbemutatókat rendeztek a legújabb kollekciókból.
A „manökenek” hétköznapjait ugyanaz a kettősség jellemezte, mint a korszak divatját általában. A vidéki művelődési házban való fellépés vagy a hátul csipesszel összetűzdelt, elméretezett konfekciómodellben való fotózkodás ugyanúgy az életük része volt, mint a luxusszállodák fényes kifutóin vagy a nemzetközi kiállítások pódiumán való pózolás a legszebb ruhakölteményekben.
Mivel a szocializmus nem ismerte el a hivatalos manöken státuszt, a kifutók csillagjait vasalónőként, varrónőként, adminisztrátorként, szervezőként szerződtették a ruhaipari cégek.
A 60-as évek ruhái – Varrónők és szalonok
A hatvanas évektől a kisipari tevékenység, ezen belül a ruhakészítés, -tervezés egyre nagyobb mozgástérhez jutott, A divatos termékek nagyobb szériáinak előállításában a kisipari termelőszövetkezetek játszottak fontos szerepet. Sőt a hatvanas évek első felében már arra is akadt példa, hogy a hiánycikkekké váló ruhadarabokat a ruházati kereskedelmi vállalatok közvetlenül a kisipari termelőszövetkezetekkel gyártatták le.
Aki nem elégedett meg a konfekcióval, azaz a gyári készruhával, amelyetnem személyre szabott mérték szerint készítettek, az is talált megoldást rá, hogy ruhatárát szélesítse.
Aki igazán adott a megjelenésre, annak több lehetősége is volt, hogy minőségi és divatos ruhához jusson, attól függően, hogy mennyi pénzt volt hajlandó erre szánni.
Aki olyan ruhát szeretett volna, ami nem fog rögtön szembejönni vele az utcán, az betérhetett a Ruhaipari Tervező Vállalat, vagy későbbi nevén a Magyar Divatintézet valamelyik Petőfi Sándor utcai üzletébe, mondjuk a Grácia Női Ruhaházba a Szervita (akkori nevén Martinelli) téren, vagy a Dáma áruházba a Párisi Udvarban. Ezeken a helyeken kis szériás, a Iparművészeti Egyetemen végzett tervezők által tervezett ruhákat vehetett a nagyérdemű, egy kicsit magasabb áron, mint amennyiért valamelyik Centrum Áruházban lehetett a tömegárut kapni.
Forrás: FORTEPAN
Megjelentek tehát az igényes szalonok is, amelyek közül kiemelkedett a Clara Szalon, ahová híres színésznők (Gábor Zsazsa, Tolnay Klári) valamint államfők és elnökök asszonyai jártak (Tito felesége, Kádár Jánosné). A szalon vezetője, Rotschild Klára a szocialista haute couture egyik vezéregyénisége volt. Rotschild szabadon utazhatott nyugatra, hogy a legfrissebb párizsi divatot hozhassa haza és kínálhassa az elitnek.
A növekvő népszerűségű „elit szalonokban” legfeljebb tíz-húsz darabos szériák készültek. Az igényes darabok előállítóinak elérhetősége – gyakorta – szájhagyomány útján terjedt.
A csinosan öltözködni vágyók életében meghatározó szerepet töltött be a varrónő, illetve a rendszeresen meghirdetett varrótanfolyamok, ahol a hölgyek maguk is elsajátíthatták az alapvető fogásokat.
A 60-as évek ruhái – divatmagazinok
A ’60-as évektől újra megjelentek a divatmagazinokban a párizsi divatbemutatókról szóló tudósítások, így a városi divat fellendülését már semmi sem állíthatta meg!
Ha megnézünk egy korabeli Ez a Divatot, Fürge Ujjakat vagy a Nők Lapját, mind tele van hasznos, praktikus tanáccsal, hogy az éppen aktuális divatnak megfelelően hogyan lehet a régiből is csinosat, újat csinálni, hogyan lehet férfi öltönyből helyes kiskosztümöt varrni, aztán a gyereknek abból télikabátot.
A pesti nő – retro humor
1 perc 20 másodpercre tekerve megnézheted, hogy milyenek voltak a 60-as évek ruhái. Csak 3 perc az egész! Retro „videoklip”.
A divat, az öltözködés átalakulása általában a mentalitás, az értékek és a gondolkodás változását is kifejezi. Különösen igaz ez a szocialista korszak Magyarországán, ahol az öltözködés politikai és ideológiai szempontból egyaránt fontos kérdésnek számított.
Az Argumentum Kiadó gondozásában, 2009-ben megjelent tanulmánykötet elolvasását követően pontosan erről a témáról alkothatunk színes, átfogó képet. A kötet tanulmányai eredetileg előadásként hangzottak el a Kirakat: Divat a szocializmusban című kiállításhoz kapcsolódóan 2007-ben, a Budapesti Történeti Múzeumban megrendezett tudományos konferencián.
A szerzők írásaikban egyaránt vizsgálják a divatvonalak, a stílusok változásait, a divattervezés, a divattrendek és a divatváltozások történetét, az öltözködés társadalmi hátterét és viszonyrendszerét, valamint a ruházati fogyasztás históriáját. Így többek között olyan kérdésekre keresik a választ, hogy miként változtak az egyes emberek és társadalmi csoportok öltözködési szokásai? Milyen hatása volt erre a lakóhelynek és a társadalmi tagolódásnak? Miként alakult a korszak során a ruházati ellátottság? Mi jellemezte a ruházati fogyasztást a szocialista korszak évtizedeiben?
A képekkel, fotókkal gazdagon illusztrált kötet ezekről a kérdésekről próbál meg minél teljesebb képet rajzolni a téma nemzetközi és hazai szakirodalma alapján, szakszerűen, ugyanakkor tudományos ismeretterjesztésre törekvő, olvasmányos hangvételben.
Következő részben:
Retro ruhák, amelyek kiverték a biztosítékot az elvtársaknál
Ha nem akarsz lemaradni, iratkozz fel a Retro-Vintage hírlevélre!
[wysija_form id=”1″]
Antal-Pap Judit
Antal-Pap Judit
Művelődési menedzser, web-designer, SEO szakember, blogger
Milyen a retro stílus? Én nagyon lazán állok a kérdéshez, és egyáltalán nem érdekel, ha azt mondod a lenti százéves plakátot felelevenítő grafikára, hogy retrós.
Forrás: ufunk.net
– A múltat idézi?
– Igen!
– Ennyi!
A Retro vagy vintage? cikkemben már boncolgattam a retro (retró) jelentését. Ha elolvasod, megérted, hogy miért használják a retró jelzőt olykor homlokegyenest eltérő stílusjegyeket mutató tárgyakra és alkotásokra. Mert mást értenek a retro stílus alatt.
Angol nyelvterületen, ahol a retro bővebb értelmezését használják, úgy tesznek különbséget a korszakok között, hogy pl. a 70-es, 80-as és 90-es évek retro stílusát a modern jelzővel látják el.
Ebben az írásban most azt a retro stílus meghatározást képviselem, amely a hetvenes-nyolcvanas évek világát tükrözi.
Nézzük meg képek segítségével, hogy melyek az a retro stílus jellemzői!
Ha azt mondod: retro – én azt mondom: panellakás
A retro stílus valahogy mindenképpen kötődik hozzánk. Hogy miért? Mert vannak emlékeink a korábbi évtizedekből. Ha nagyon fiatal vagy, akkor is megcsap a retro-fíling szele, ha meglátogatod nagyanyádékat. A mai nagymamák már nem a kontyos csipketerítős (vintidzses) világot idézik, hanem valószínűleg a hetvenes-nyolcvanas évek bútorai között élnek, az egykori gyerekszobák pedig gyakran múzeumként őrzik a letűnt korok hangulatát.
A retro stílusról azért is a panellakás jutott elsőként eszembe, mert nincs benne semmi rusztikus, vidéki hangulat, amelyben testközelbe kerülhetsz a természettel, fával, bőrrel, kővel, gyapjúval, stb. Itt kőkeményen uralja a teret a PVC, a fényes felületek, a műszál, a gazdaságosság és a praktikum.
Sokan tűzzel-vassal akarnak szabadulni a szocialista ízléstelen relikviáktól, mások pedig súlyos pénzeket fizetnek, hogy beszerezzenek egy-két korhű vagy eredeti darabot.
Bár a modern retróra is alapvetően jellemző a giccs, mégis lehet találkozni gyönyörű megoldásokkal a lakberendezésben.
A képre kattintava megnézhetsz egy pár modern retro lakberendezést a Pinterest oldalamon: modern retro lakások
Retro stílus – ordító narancssárga geometrikus formák
A narancssárga az első, ami eszembe jut a retróról. Természetesen vannak más színek is, de mivel ez a legfeltűnőbb, ezért ez az első, amit észrevesz az ember, különösen, ha óriási foltokban szemtelenkedik! A 70-es évek stílusára a narancssárga mellett jellemző a meggypiros, a türkiz, a kivi-zöld.
Forrás: woonblog.typepad.com/
Forrás: chictopia.com
A geometrikus formák mellett jellemző a retróra a leegyszerűsített virágminta és az indamotívumok is: tapétán, függönyön, bögrén, ruhán, mindenhol!
Egy a lényeg: bármilyen is a minta: legyen hatalmas és feltűnő
A nyolcvanas években a divat sokat változott, de megmaradt a harsányság, csak most a neon színek kerültek előtérbe.
Emlékszem, hogy mennyire irigyeltem a nyugati turisták gyerekeit, akik felemás neonszínű cipőfűzővel, szmájlis pólóban és hozzáillő hasitasival virítottak a fővárosban.
Nem kellett sokat várnunk a KGST-piacon hamarosan mi is beszerezhettük a neonszínű susogós mackót és a szuperdivatos bermudanadrágot!
Forrás: wheremyheartresides.com
A retro stílus összefoglalása
A retro stílust általában azért kedveljük, mert egy kis időutazást élhetünk át a régi korokat idéző alkotásokkal. Rosszabb esetben azért követjük a retrót, mert az a trendi.
Az az ideális eset, amikor egy-egy retro darabra rácsodálkozunk, és énünk meghosszabbításaként tekintünk rá. Azt ügyesen kombináljuk más 21. századi darabbal, úgy hogy harmóniára törekszünk. A retró stílussal mindig ki fogunk tűnni a tömegből, már csak a merész minták és a színek használata miatt is.
A retro stílus tőszavakban
Forrás: http://tomcsanyi.tiszacipo.hu/
harsány
játékos
vidám
élettel teli
bátor
gyermeki
olcsó
takarékos
elérhető
geometrikus
virágos
műanyag
fényes
ragyogó
humoros
A következő írásomban a ’90-es évekről lesz szó. Szerinted ez még belefér a retróba?
A hozzászólás írása részben megoszthatod a gondolataidat!
Attól függ, hogy értelmezzük a retro vagy vintage jelentését, vagy inkább írjuk úgy hogy retró és vintidzs vagy talán vintázs?
Szokás retro (retró) jelzővel illetni mindent ami egy kicsit régies, és a korábbi évtizedek divatját tükrözi. Maga a latin retro- előtag is azt jelenti, hogy hátra-, mögött/mögé. Az általunk vizsgált retro kifejezés eredete a retrospectivus rövidítése, amelyet így fordíthatunk: a múltat tanulmányozó, a múlthoz forduló, visszatekintő.
Az Idegen szavak szótárában található tömör definíció: „múltat idéző”. Az Idegen szavak gyűjteményében: „múltbéli divat vagy szokás szerinti; múltba való visszatekintés”. Az Oxford Szótár szerint : „A közelmúlt stílusának vagy divatjának utánzása”. A NewYorkTimes így definiálja a retró jelenséget: „Egy korábbi időszak vagy ehhez kötődő dolog felidézése, előhívása, arra való visszaemlékezés, visszatekintés. A divat esetében gyakran a történelmi pontosság lényegtelen.”
Nem mindegy!
Vegyél be nyugtatót! Ez is retro valakinek…
Ha már a történelmi pontosság szóba került, komoly lincshangulatot idézhet elő például, ha egy olyan képre, amely az 1950-es évek háziasszonyát mutatja be egy szituációban, azt mondom: RETRÓÓÓ!!!!
Ha szigorún nézzük, hogy mi számít retrónak, akkor meg kell húznunk a határt valahol az 1960-as években és a korszak másik végpontjának az 1990-es éveket kell megjelölni, bár már ez is engedékeny meghatározás. Van aki arra esküszik, hogy csak a ’70-es ’80-as évek tekinthető a retro stílus forrásának. Sőt csak az1970-es évek közepétől retro a retró (még a helyesírás is bizonytalan, látod?).
Sőt az az az igazi retrós, aki pl. nem elégszik meg azzal , hogy retrodiszkóba jár, vagy az oldalára csapja az apja szocialista hangulatú műbőr táskáját, hanem újraértelmezi a régi stílusjegyeket, és létrehoz belőle valami újat, ami napjainkban is fogyasztható. Az egészben kell lenni valami tudatosságnak és egyediségnek.
Abban szerintem egyet érthetünk, hogy Erzsike néni attól még nem a retró stílust követi, mert még mindig a harmincéves műszálas otthonkáit hordja, vagy Pista bácsi a húgyszagú nadrágjában, ami elnyűhetetlen ugyanakkor moshatatlan anyagból készült még legénykorában! Lehet, hogy ő már igazi vintidzses!
Vintage/vintidzs/vintázs – Miben különbözik a retrótól?
Van akinek a retro ugyanaz, mint a vintage, másnál a különbséget csak az időbeni elhelyezés jelenti. Eszerint az értelmezés szerint az 1975 előtti időszak stílusa vintage, az 1975 utánié pedig retro. Persze a vintage kezdetének is lehet határa, ez az időszak pedig az 1920-as évekre esik, bár sokan vintage jelzővel illetik a titanicos (1914) vagy a századfordulós stílust is.
Van még azért egy nagyon fontos különbség, ez pedig a minőség. Tehát az ócska, turis cuccok nem számítanak vintage-nek, sem a nyolcvanas évekbeli diszkóviselet, hogy a szocialista igénytelen műszálas és műbőr vackokat ne is említsem! Tehát egy régi stílus esetében nem mindegy, hogy retro vagy vintage !
A vintage stílus mindig valamiféle kifinomultságot képvisel. Pontosan az ellentéte a harsány retrónak: visszafogott színvilág, részletgazdag kivitelezés, minőségi anyagok jellemzik.
A vintage jelentése
A vintage szó eredete angol kiejtéssel vintidzs, franciásan vintázs a borászatban született meg a régi évjáratú, nemes borok megnevezésére.
Vintage: az az időszak, amikor minőségi dolgokat készítettek.
Vintage divat és berendezés
A vintage stílus romantikus ésnosztalgikus érzéseket közvetít: főbb színei a púder és cukorka színek, valamint a fekete és fehér. Kedvelt anyagai a csipke, selyem , bársony, damaszt, szatén és a tüll. A II. világháború után megjelennek a műanyagok, vagyis a szintetikus szálak, először a nejlon harisnya kerül be a divatba, majd a ’60-as évektől megkezdődik a műanyagok használata az öltözéktervezésben is. Az textilek mintái eltérőek lehetnek, mivel az évek során rengeteg művészeti irányzat váltotta egymást.
A berendezési tárgyak esetében sokszor mentik meg a gyűjtők a dédi kopott már kidobásra szánt bútorait, és új életet lehelve beléjük. Az elvetemültebbek a jó állapotú bútorokat még le is csiszolgatják, hogy eléggé vintidzses legyen az összhatás.
Ha érdekel a vintage életérzés, akkor figyelmedbe ajánlok egy nagyszerű blogot, ahol számos cikket olvashatsz a témában: Vintage Nekem!
Retro vagy vintage – konklúzió:
A retró kifejezést bátran használhatod a régies – meg ne kövezzetek – még a vintidzses dolgokra is. Ha valaki beléd köt, jusson eszedbe, hogy a szó eredeti jelentése retrospektív – azaz visszatekintő. Az legyen a te dolgod, hogy mekkora kortávlatra tekintesz vissza. A vintage stílus ezzel szemben eléggé körülhatárolható.
Nem is annyira a szóhasználat a lényeg, hanem a korszakok ismerete és a régi darabok ízléses egyedi újraértelmezése, a saját egyedi stílusodat így könnyebben kialakíthatod anélkül, hogy valakit ész nélkül majmolnál csak azért mert trendi a retro vagy a vintage stílus.
A további írásaimban bemutatom az egyes korokat, az arra jellemző stílusjegyeket, divatot, szokásokat képekkel, videóval és nem kevés humorral!
A 20. század első feléhez kötődik a vintage életérzés. Amikor még ügyeltek a részletekre, számított a minőség, a kifinomultság. Ezzel nem azt mondom, hogy a 20. század második felében a nejlon otthonka volt az igényesség netovábbja, de a retro világra inkább jellemző a harsányság, a tömegtermelés, a PVC, az egyszerűség és a funkcionalitás.
Nagy kérdés, hogy az 1990-es évek része-e a retrónak, mert sokan a vonalat sokkal korábban húzzák meg. Én szerintem a 90-es évek már bőven oda tartozik. A tágabb értelmezésbe az egész 20. század belefér a retro világba.
Menjünk vissza a 20. század történetében, és ismerjük meg hogy lázadtak őseink, amikor a diktatúra mindent a 3 T szűrőjén engedett át, vagy torolt meg:
A fenti cikkből már megismerhetted az Elvis-frizurás jampecokat. A következő írásban pedig eredeti jampiverseket lovashatsz, és meghallgathatsz pár nosztalgikus számot, hogy egy kicsit jampinak érezd magad te is!
Általában örömmel emlékszünk vissza a gyerekkorunkra, de még ha nehezek voltak is a gyermek évek, mindenkinek volt valami kedves játéka, amelyeket, ha meglátunk valahol, önkéntelenül is mosolygunk. Hadd derítselek fel téged is ezzel a kis humoros, képekben gazdag bejegyzéssel:
A 20. század témája olyan, mint egy kimeríthetetlen aranybánya. Végtelen sok érdekességet tartogat, amelyet hétről hétre szeretnék veled is megosztani!
Ha tetszik az oldal, és nem akarsz lemaradni a többi írásról, iratkozz fel a Retro-Vintage hírlevélre
[wysija_form id=”1″]
Antal-Pap Judit
Művelődési menedzser, web-designer, SEO szakember, blogger
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomBővebben...
Valentyina Kobcseva kollekció („Szputnyik”, 1967. November)
A matrjoska babák ihlette szovjet divat
A 60-as évek ruháiról és a szocialista évtizedek divatjáról az alábbi könyvben olvashatsz tanulmányokat:
A vintag
e stílus romantikus és nosztalgikus érzéseket közvetít: főbb színei a púder és cukorka színek, valamint a fekete és fehér. Kedvelt anyagai a csipke, selyem , bársony, damaszt, szatén és a tüll. A II. világháború után megjelennek a műanyagok, vagyis a szintetikus szálak, először a nejlon harisnya kerül be a divatba, majd a ’60-as évektől megkezdődik a műanyagok használata az öltözéktervezésben is. Az textilek mintái eltérőek lehetnek, mivel az évek során rengeteg művészeti irányzat váltotta egymást.